A lőttbeton egy szerkezeterősítő építészeti eljárás, amit a hagyományos betonnal szemben nem öntik, hanem magas nyomással fellövik a felhordási felületre.
A betonbedolgozás során az anyag tömörödik, jobb végeredményt nyújt, mint az öntött beton. Az alkalmazási területei között felsorolható a bányák vágatbiztosítása, medence- és csatorna burkolatok borítása, tűzvédő réteg kialakítása vagy támfalak készítése. Valamennyi felülethez különböző összetételű lőttbetont használnak, annak függvényében, hogy milyen céllal készül a felvitt betonréteg.
Alapvetően, a lőttbeton kifejezés alatt nem egy speciális anyagot értünk, tehát, az alapvető anyagösszetételben nem sokban különbözik attól, amit hagyományos betonöntéskor használnak a szakemberek. Azonban az eljárás során többféle összetételről és technikáról beszélhetünk, ami más-más céllal készül. Bizonyos anyagösszetételben, a lőttbeton alkalmas arra, hogy vízzáró rétegként szigeteljen, más összetételben pedig arra, hogy tűzálló és tűzvédő funkciót töltsön be.
Az applikációja az alábbi módon zajlik: A gép kikeveri az összetevőket (így érkezik a helyszínre), majd egy betontömlő, illetve csővezeték segítségével, nagy levegőnyomással fellövik a betonréteget a felhordási felületre, amibe az anyag beleütközik és megtapad. A további rétegek az ütközés során tömörítik az anyagot. A lőttbetont visszahullási veszteség miatt szokták kritizálni, azonban még így is költség- és időhatékonynak mondható az eljárás.